Lezajlottak a magyarországi közgyűjteményekben őrzött aranybullák vizsgálatát célzó, komplex természettudományos kutatás első vizsgálatai – tájékoztatott a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL).
A magyarországi közgyűjteményekben összesen tizenkét aranybulla, azaz kiemelkedő jelentőségű okiratokat megerősítő aranypecsét maradt fenn: a legrégebbiek az Árpád-korból, a legfiatalabbak pedig Mária Terézia idejéből. A tizenkét aranypecsét vizsgálatára komplex természettudományos kutatás indult, melynek során az aranybullákat még orvosi képalkotó berendezésekkel is vizsgálták.
Az MNL főigazgatója Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét kérte fel az aranybullák archeometriai és képalkotó diagnosztikai vizsgálatát célzó kutatás fővédnökének. A közlemény szerint az MNL őrizetében lévő nyolc aranybullát Szabó Csaba, a levéltár főigazgatója és Rácz György főlevéltáros, tudományos igazgató-helyettes vezetésével tekintette meg a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri főépületében, Kövér László nevében Bellavics István, az Országgyűlés Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának vezetője, valamint Szigeti Gábor igazgatóhelyettes és Redl Károly, az Országgyűlési Könyvtár főosztályvezetője.
Bellavics István a látogatás során felolvasta Kövér László levelét, amelyben a házelnök rámutatott a vizsgálatok fontosságára, majd átadta a főigazgatónak az 1222. évi Aranybulla jelentőségéről és az Aranybulla Napjáról szóló 2022. évi XLVI. törvény eredeti példányát, hogy helyezzék el azt a levéltár törvényszobájában, – tájékoztatott az MNL.
A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) hangsúlyozta a kutatási projekt kiemelkedő fontosságát. A nagyszabású és komplex, az aranybullák történetében példa nélkül álló vizsgálatok elvégzésében a levéltár partnere volt a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM), az Iparművészeti Múzeum, a Debreceni Atomki Örökségtudományi Laboratóriuma, az Atommagkutató Intézet (Örökségtudományi Laboratórium), az ELKH CSFK Földtani és Geokémiai Intézete, a Semmelweis Egyetem, a Dr. Genersich Antal Alapítvány és a Széchenyi István Egyetem – tájékoztatott közleményében a Levéltár.
Érdekesség:
Az Aranybulla, majd annak utóélete a magyar alkotmányfejlődésnek és a parlamentarizmus kialakulásának az egyik alappillére. A dokumentum kibocsátása II. András Árpád-házi uralkodó nevéhez kötődik.
Az Árpád-kori Magyarországon András király 1222-ben országgyűlést hívott össze Székesfehérvárra, és ott megállapodott az Aranybulla alkotmányos erejű pontjairól, amely a legtöbb elemében 1848-ig érvényesen Magyarország alkotmányos rendszerének alapját képezte.
Az okirat megállapította a magyar nemesség jogait, azok között a király iránti engedetlenség jogát (jus resistendi) is, arra az esetre, ha az uralkodó a törvényeket sértő magatartást tanúsít. A nemesek és az egyház minden adó alól mentesültek és nem kényszeríthették őket háborúra Magyarország területén kívül, és nem voltak kötelesek finanszírozni az ilyen háborút. A bulla egy történelmileg fontos dokumentum volt, miután lefektette az egyenlőség elvét a nemzet valamennyi nemessége számára.
Az Aranybullát 1351-ben I. (Nagy) Lajos király, 1384-ben Anjou Mária királynő, majd 1464-ben Hunyadi Mátyás király egészítette ki, és erősítette meg. Az évszázadokig megtartott ellenállási záradékot 1687-ben törölték el a Magyarország felett akkor uralkodó dinasztia, a Habsburgok akaratának megfelelően, ami a magyar főnemesség hálájának jele volt a Magyarország egy jelentős részét addig megszálló oszmán hadak sikeres kiűzésében segédkező osztrák hadsereg szerepvállalásáért.
Az Aranybullát gyakorta hasonlítják az angolok 1215-ös Magna Chartájához. Ennek alapja az, hogy a bulla volt a magyar nemzet első alkotmányos dokumentuma, míg a Magna Charta az angolok első alkotmányos okiratának tekinthető – írja Dr. Ifj. Lomnici Zoltán az alaptorvenyblog.hu oldalon.
Kép forrása: wikipédia
