A versek, a művészet és a költészet ünnepe egész évben a Vérmezőnél, az I. kerületben. Babits Mihály szobra és az idézetfal a Vérmező-n.
A Magyar Költészet Napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik meg minden évben. Az első ilyen ünnepet 1956 júniusában tartották, a nyári ünnepi könyvhéten, és csak 1964-ben kapcsolták József Attila születésnapjához. E napon minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal tisztelegnek a magyar irodalom előtt.
Az I. kerületben a Vérmezőn áll #Babits Mihány költő szobra, mellette egy idézetfal, amin Budavár díszpolgárai és a Budavár Emlékéremmel kitüntetettek által választott Babits versidézetek olvashatóak. A szobor Marton László Kossuth-díjas szobrászművész alkotása (2008). E szobor a szobrászművész egyik utolsó köztéri műve.
„A költő a kalapját és botját fogva “sétál” éppen a Vérmezőn és mintha mondani akarna valamit. A szobrászművész finom érzékkel a költő zsebébe rejtve megörökíti a #Beszélgetőfüzetek-et is, utalva arra, amikor a már gégerákos költő hangját elveszítve írásban értekezett a környezetével – olvashatjuk Marton László szobrászművész Emlékoldalán.
📖Babits Mihály: Esti kérdés (részlet)
„….miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?“
A költő az Attila úton két házban is, s később a Logodi utcában is lakott. Babits Mihály költő, első budapesti szobrának avatására, csak születése 125. évfordulójának évében, 2008-ban kerülhetett sor. Ekkor került mindhárom I. kerületi házra is emléktábla.
