A régi Budán húsvét körül is pezsgett az élet. A Gellért-hegyen állt 1715-től 1951-ig a Kálvária és a Stációk, a körmenet a Stáció fülkéktől indult egykor.
Egy Budát ábrázoló 18. századi metszeten a romos török erőd és a Rácvárosból, Tabánból felvezető út mögött a háromalakos Golgota szoborcsoport már látható.
Valószínű, hogy 1715-ben a jezsuiták kezdeményezésére egy budai polgár emelt egyszerűbb kálváriát, fából készült feszülettel és két kőszoborral. A 18. század végére pusztulásnak indult, ezért 1795-ben Füll (Fühl) Mihály tabáni polgár gyűjtést indított és ennek eredményeképpen legkésőbb 1818-ban már állt az új kálvária. A stációk a mai Sánc utca (régi neve Stáció utca / Stationen Gasse vagy Calvarien Gasse) és Szirtes utca vonalában helyezkedtek el. 1873-ban egy részüket festett képekkel díszítették a tabáni polgárok költségén. A kálvária szoborcsoportja egy kis barokk kápolnában állt a Citadella közelében.
A stációk egy részét az 1920-as években lebontották, de az 1930-as években még állt három. A kápolna 1940-ben még a helyén volt.
„A XVIII. század közepén épült gellérthegyi kálvária, amelynek ember nagyságú főalakjait és színes, festett faszobrait a hívők százezrei csodálták meg. Az idő vasfoga apránként tönkretette a stációkat és a szobrok jórésze szétszóródott a Fővárosi Múzeumba és más helyekre. Ma már csak két stáció áll a hegyen a Golgotán kívül“ – írja Pető Mária tanulmányában, hivatkozva a Hungária Magazin 1940. októberi számára.
A Kálvária II. világháború bombázásaiban pusztult el, romjait véglegesen az 1950-es évek elején tüntették el. Az utolsó, még álló stációt – a Szirtes út és a Számadó utca sarkán – a helyi lakosok visszaemlékezése szerint az 1951.május 1-ére virradó éjszaka bontották el.
Az 1950-60-as években hatalmas tereprendezést hajtottak végre a hegyen, az itteni sziklarobbantásokról fennmaradt fotó tanúsága szerint a terület képe annyira megváltozott, hogy a kálvária kápolnájának pontos helyét már az idős, gellérthegyi lakosok sem voltak képesek megmutatni.
Tarjányi Ferenc hosszú időn át a Gellérthegy főkertésze volt. Elmondása szerint a kápolna egyes darabjai még sokáig hevertek szétszórva a déli lejtő oldalában, de később a területrendezés – valószínűleg a Jubileumi Park kialakítása idején, 1964-ben – ezeket is eltűntette. Azóta csak az irodalom és a halványuló emlékezet őrzi a Gellért-hegyi Kálvária egykori fennállását – írja Pető Mária tanulmányában.
