Bauer Eszter a Haydneum – Magyar Régizenei Központ munkatársa és a Budai Polgári Közösség új egyesületi elnöke, a Budai Polgári Szalon egyik megálmodója, életre hívója és háziasszonya. Hisz abban, hogy közösséget építeni ma is az egyik legfontosabb feladat, úgy, ahogyan volt az évszázadokon keresztül is.
– Hogyan kerültél kapcsolatba gyermekként a kultúrával?
– A családban nálunk szinte mindenkinek van érzéke a széphez. Az apai ágtól inkább a zenei műveltséget kaptam, az anyai ágtól pedig az alkotás örömét és a föld szeretetét. Hegedültem, a gimnáziumban a színház világa vonzott és később a magyar népzene volt, ami ráébresztett arra, hogy micsoda kincs az, ami a miénk – ezután választottam a néprajz szakot.
– Milyen szálakkal kötődsz az I. kerülethez?
– Bár a dédnagymamámat, aki a Fő utcában lakott, nem ismerhettem már, de keresztanyámhoz sokat jöttünk a mesebeli Virág Benedek Házba. A kisfiam, aki most már orvostanhallgató Debrecenben, a Dísz térre járt óvodába, a Naphegyre iskolába, itt cserkészkedett és itt konfirmált a Szilágyi Dezső téri templomban. Nagyon sok emlékünk fűződik ide és emellett Budavár kulturális életének is részese lehetek évek óta.
– Mikor érezted, hogy a polgári oldalon közösségépítéssel szeretnél foglalkozni?
– Az én generációm elől még nagyon sok mindent elhallgattak. Az egyetemi éveim alatt már kezdett kikristályosodni bennem, hogy a szakadást, amit a második világháború utáni időszak magával hozott, valamiképp be kell foltozni. Nem szabad hagyni, hogy a hasonló gondolkodású, értékrendű emberek elszakadjanak egymástól.
– Nemrég a Budai Polgári Közösség vezetője lettél, mik a terveid a jövőben?
– Igazából folytatom az elkezdett munkát, amire elhívást kaptam akkor, amikor életre keltettük a Szalont 2021-ben. Ez közös munka, összefogás szükséges hozzá és a közösség ereje. Őszinte, megerősítő visszajelzéseket kapunk arról, hogy fontosak az estek és jó, hogy van egy állandóság, egy hely, ahova be lehet térni.
– Melyik beszélgetésedre vagy a legbüszkébb, kik voltak a kedvenc vendégeid a polgári szalonban?
– Mindegyik kedves számomra. Szerencsés Károly estje, a laza kedvessége, a szinte avantgárd humora és a közönség ezen való mulatozása nagyon megmaradt bennem, de ilyen volt Bayer Zsolt is, akit az álnéven írt Krúdy ihletésű kötete kapcsán hívtunk meg, ő is sziporkázott jókedvében.
