Széchényi Ferenc Archívum – A könyvtáralapító Széchényi Ferencről és családjáról hozott létre digitális gyűjteményt az OSZK.
Széchenyi István édesapja, az 1754-ben született gróf Széchényi Ferenc, aki közéleti tevékenysége mellett korának egyik legnagyobb mecénása is volt, 1802. november 25-i dátummal nyújtotta be azt az okmányt az udvari kancelláriához, melyben a nyomtatott és kéziratos dokumentumokból, valamint térképekből, metszetekből és pénzérmékből álló magángyűjteményét hazájának adományozta, megteremtve ezzel egy nemzeti könyvtár és múzeum alapjait.
Most az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) a könyvtáralapító Széchényi Ferencről és családjáról hozott létre digitális gyűjteményt. Az új honlapon olyan képeket, szövegeket és weboldalakat gyűjtöttek össze, amelyek kapcsolódnak a nemzeti könyvtár megalapításához, Széchényi Ferenc életéhez, családjához, kortársaival folytatott levelezéséhez, máig élő emlékezetéhez.
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) 2022 novemberében ünnepelte alapításának 220. évfordulóját. Még ebből az alkalomból a könyvtár Digitális Bölcsészeti Központja (DBK) összegyűjtötte azokat a digitális és digitalizált dokumentumokat, amelyek a nemzeti könyvtár megszületéséhez, az alapító gróf Széchényi Ferenc életéhez és családjához, a kortársaival folytatott levelezéséhez és máig élő emlékezetéhez kapcsolódnak.
Az egyedülálló, több mint kilencszáz tételes válogatást könyvek és könyvrészletek, cikkek és tanulmányok, kéziratok és okmányok, metszetek, festmények és fotók, valamint weboldalak alkotják.
A Széchényi Ferenc Archívum – Digitális és digitalizált dokumentumok gyűjteménye elnevezésű honlap elsősorban a nemzeti könyvtár névadója köré összpontosul, de a családhoz kapcsolódó legkülönfélébb dokumentumokat is tartalmaz, köztük számos kevésbé ismert adatot és képet, amelyek korábban digitális formában még nem voltak elérhetők.
A webarchívum egyaránt hasznos forrás lehet a korszak és a Széchényi család iránt érdeklődők, pedagógusok, tanulók, kutatók számára.
Az oldalon a digitális gyűjtemény böngészése mellett részletes életrajzi tanulmányt is olvashatnak az érdeklődők, továbbá egy linkgyűjtemény segítségével válogathatnak az OSZK egyéb, a témához kapcsolódó webes tartalmaiból.
- A Széchényi Ferenc Archívum – Digitális és digitalizált dokumentumok gyűjteménye az alábbi linken érhető el: szechenyi.webarchivum.oszk.hu
Érdekesség:
A Magyar Nemzeti Múzeum Magyarország első országos és máig legnagyobb múzeuma, melyet a XIX. század elején gróf Széchényi Ferenc alapított magángyűjteményéből.
1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit:
„Édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”.
A nagylelkű adományt uralkodói jóváhagyás erősítette meg. Az adomány 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmet, továbbá címereket, más régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott. Ezek először a pesti pálos kolostor könyvtártermében, majd 1807-től a pálos (később egyetemi) templom túloldalán álló egykori egyetemi épületben nyertek elhelyezést.
Az 1808/VIII-as törvénycikkel az országos rendek életre hívták a Magyar Nemzeti Múzeum-ot, s az így újonnan létesített intézmény keretébe illesztették be a Széchényi Könyvtárat, mely ettől kezdve a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára nevet viselte. A könyvtárról leválasztott érmegyűjtemény pedig idővel a múzeum egyik osztályának alapja lett.
A Magyar Nemzeti Múzeum mai (Pollack Mihály által tervezett) klasszicista épületébe, 1846-1847 folyamán költözött be a könyvtár és a múzeumi osztályok. 1949-ben Országos Széchényi Könyvtár néven az intézmény újra önálló lett. A rendelet a könyvtár új jogállása mellett rendeltetésével is foglalkozott.
Az intézmény 1985-ben költözött új helyére, a Várnegyedbe, a Budavári Palota F épületébe.
Az 1790-es évek közepétől formálódott meg Széchényiben a könyvgyűjtés nemzeti eszméje. Addig összegyűjtött magánkönyvtárát tudatosan hungarika gyűjteménnyé kezdte továbbfejleszteni, s ennek érdekében kialakította az ún. legteljesebb hungarika-gyűjtés elvét: a Magyar Királyság területén (Erdélyt és Horvátországot is beleértve) élő és alkotó bármely szerzőtől származó bármely nyomdatermék, valamint a külföldön megjelenő bármely nyelvű, Magyarországot és a magyarságot érintő kiadvány megszerzése. Ehhez a nagyszabású gyűjtőmunkához könyvkereskedők mellett a magyarországi értelmiség legjavát, írók, tudósok, egyházi emberek széles körét vonta be, s levelezés útján egy valóságos könyvgyűjtői hálózatot alakított ki maga körül. Nagy számban vásárolt könyvet külföldön is; neves bécsi, lipcsei, nürnbergi kereskedők, antikváriusok lettek szállítói.
Széchényi Ferenc felismerte, hogy az általa összegyűjtött könyvanyag úgy őrizhető meg, úgy válik igazán jelentős értékké a magyarországi tudományosság számára, ha rendszerezi azt, és kiadja nyomtatott katalógusát.
A saját költségén 1799–1800-ban nyomtatásban megjelentetett Catalogus Bibliothecae Hungaricae három kötete első ízben foglalta össze a Magyarországon kiadott nyomtatványok és a magyar nyelvű, illetve magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok megközelítő teljességét. Széchényi tudta, hogy a nyomtatott katalógusok a legjobb hírvivői a könyvtárnak, ezért azokat egy latin nyelvű levél kíséretében tiszteletpéldányként küldte szét hazai íróknak, tudósoknak, közéleti és egyházi embereknek, vármegyéknek, városoknak, valamint neves külföldi tudósoknak, könyvtáraknak, akadémiáknak, s így adta tudtul Magyarország nemzeti könyvtárának megalapítását. Azt kérte a megajándékozottaktól, hogy saját kezű levélben értesítsék őt az adomány kézhezvételéről. Ezzel Széchényi nagyon tudatosan az alapítás korabeli társadalmi visszhangját kívánta felmérni és dokumentálni, s a beérkező közel hétszáz köszönőlevelet gondosan megőrizte az országos könyvtár kézirattárában és a családi levéltárban.
Széchényi az egész nemzetnek, illetve a Magyar Királyság területén élő valamennyi nemzetiségnek hozta létre a „Bibliotheca Ungarica”-t nemzeti, felekezeti, társadalmi különbség nélkül „a soknemzetiségű és soknyelvű közös haza dicsőségére.”
Az alapító okiratban a gróf kinyilvánította, hogy a Magyar Királyságra (Hungaria) vonatkozó nyomtatott művekből, kéziratokból, térképekből, metszetekből és pénzérmékből álló magángyűjteményét hazájának és annak összes nemzetiségéhez tartozó lakosai hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozza.
Forrás: MTI, OSZK, szechenyi.webarchivum.oszk.hu
