I. kerületi díszpolgár lett a Kossuth-díjas színművész
Megvannak a kedvenc helyei a kerületben Lukács Sándornak, és szívesen is sétál a környéken, hiszen a jól ismert utcák is tudják új arcukat mutatni. Így fedezik fel például a legjobb játszótereket unokájával, Leóval, aki családjával szintén helyi lakos. Több, mint öt évtizedes pályafutása alatt a Kossuth- és Jászai Mari díjas színművész oly sok örömöt és szép pillanatot szerzett játékával és verseivel a közönségnek, köztük a budaváriaknak is, hogy most az I. kerület önkormányzata köszöni állhatatos munkáját. Lukács Sándor, az Attila út lakója az I. kerület díszpolgára lett.
– Mivel töltené egy szabadnapját az I. kerületben?
– Először is megnézném, hogy milyen kiállítás van a Magyar Nemzeti Galériában. Nagyszerű tárlatokat szoktak rendezni, és ha éppen olyan a kínálat, ami érdekel, fölmennék megnézni. Az Attila úttól valószínűleg gyalog tenném meg az utat a Vár lépcsőin keresztül. De karnyújtásnyira van a Vérmező is, ahol szintén szeretek sétálgatni, most már az unokámmal, Leóval. Nagyon szeretjük ott a Szitakötő játszóteret, gyakran meg is látogatjuk. Érdekes kötődése van a családnak a Vérmezőhöz. Amikor a Kék Golyó utcában laktunk, akkor a fiammal sétáltunk át gyakran, csak éppen a másik irányból közelítettük meg.
– Ha éppen nem játszani, hanem kikapcsolódni megy színházba, milyen darabot néz meg szívesen?
– Mivel több, mint 50 éve vagyok a pályán, megvannak a különböző csatornáim, melyeken keresztül begyűjtöm a megfelelő információkat. Így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig tudom, mire érdemes beülni. Legutóbb a saját színházamban, a Pesti Színházban láttam Tennessee Williams drámáját, a Macska a forró bádogtetőn előadást. Nagyszerű volt, a színészek mind kiváló alakítást nyújtottak.
– Előadás után a büfében vagy reggelente a piacon lehet önnel találkozni?
– A büfében gyakrabban, mint a piacon. Utóbbi a feleségem reszortja és is szereti nagyon. Persze, ha cipekedni kell, szívesen elkísérem, mert hiszen én is szeretem a színes forgatag hangulatát, ráadásul ismerősökkel is mindig összefutok. A színházi büfében viszont törzsvendég vagyok, annyi időt töltök ott, hogy szinte olyan, mintha otthon lennék.
– Gyerekkorában az édesapja kalauzolta az irodalom világában, ha jól sejtem, mostanában ön is sok mesét olvas.
– Így igaz, én is próbálom követni az apám példáját, aki hallatlan lelkiismeretességgel figyelt oda a szellemi épülésemre. Hál’ istennek sok időt tudok tölteni Leóval, elég közel laknak hozzám, szinte szomszédok vagyunk. Ez mindkét család számára jó dolog, ott vagyunk egymásnak, ha szükség van. Leóval meghitt, remek a kapcsolatunk, megvannak a saját, speciális játékaink, melyeket mindig emleget, és várja, hogy újra találkozzunk.
– Amilyen művészi díjat csak lehetett, már odaítélték a munkásságáért. Engedje meg, hogy az I. kerület díszpolgára címéhez is gratuláljunk.
– Megtisztelő, hogy gondoltak rám, és egyben megható is, hiszen ezer szállal kötődöm a kerülethez. Szép emlék marad az átadó is a Budai Várban.
