„Ide születtem, itt fogok meghalni.” – mondja Csonka András, kinek szavai noha pátoszosnak tűnhetnek, cseppet sem túloz. A színész minden idegszálával kötődik és ragaszkodik is az I. kerülethez, ahol születése óta él.
Mesélnek számára a terek, a fák, az épületek, melyek között felnőtt, Csonka András otthonára, Krisztinavárosra igazi, biztonságot nyújtó óvóhelyként tekint.
„Ezek nagy szavaknak tűnhetnek, de én ezt régóta érzem és tudom. 30 évig laktam a szüleimmel abban a házban, amire most is rálátok a lakásom erkélyéről. Az egész múltam itt van előttem, ami olyan érzelmi biztonságot jelent nekem, amiből nem tudok kiszakadni. A szüleim már nem élnek, ez a környék a legfontosabb, egyetlen kapaszkodóm, itt tényleg itthon vagyok.” – osztja meg lapunkkal érzéseit András, aki jelenleg a Naphegyen él, egy barátságos kis lakásban, ami igazi ékszerdoboz számára a lenyűgöző kilátással. Nem csak a Budai Várban és a Gellért-hegyben gyönyörködhet, gyermekkora legfontosabb helyszínei is visszaköszönnek. A színész számára fontos a múltja, ehhez a lakáshoz is szülei segítették hozzá 31 éves korában.
„Emlékszem, hogy a Família Kft. forgatásról hulla fáradtan mentem haza, amikor anyám erősködött, hogy nézzük meg szemben a lakást, amit az újsághirdetésben talált. Sorsszerű, hogy az első volt, amit megnéztünk, azóta is itt élek, és képtelen lennék elköltözni.” – jelenti ki András, akinek valóban sokat jelent a lakás, ahova úgy tudott annak idején beköltözni, hogy szülei eladták a Váralja utcai lakásukat.
„Ez hatalmas szerelem az életemben. Semmihez nem tudnám hasonlítani. Sokat járom a világot, szeretek utazni, de az érzés, amikor begurulok a Krisztinavárosba, a Tabánba, leírhatatlan. Itt vagyok a város szívében, mégis zöld övezetben, ahol reggel madárcsicsergésre ébredek. A világ legjobb helyén lakom.” – szögezi le.
Nem kell sok, hogy elragadják a legszebb gyerekkori emlékek, ha az ablakon kinéz.
„Látom az Ifjúsági Parkot, ahova koncertezni jártam a barátaimmal, a Petőfi Sándor Gimnáziumot, ahol négy évet töltöttem el, mögötte a szülői ház és a Horváth-kert, amelynek a dombjai hatalmasnak tűntek gyerekkoromban, amikor apám szánkózni vitt.” – idézi fel.
Nem marad ki a felsorolásból a Vérmező sem, ahova futni jártak ki tornaórán. Nem volt a kedvence a testnevelés, ezért sokszor buszra szállt, hogy lerövidítse a köröket.
„Szép emlék azonban a kisdobos avatás, amikor a Halászbástya lépcsőjén ültünk. Vagy a Mészáros utcai pizzéria, a Don Francesco és a Déryné, ami akkor még eszpresszó volt. Oda jártunk iskola után csavaros fagyit enni. A hely azóta is állandó szereplője az életemnek, gyakran megyek le oda reggelizni. Sportolni azóta se szerettem meg sokkal jobban, de a közelben van a Czakó Sportpálya és az Oxygen Wellness, ahova lejárok edzeni.” – nyilatkozta az Egykernek a színész, aki tényleg él-hal a városrészért.
