Úgy négy-öt éves lehettem – még emlékszem rá élesen – amikor szüleim arról beszélgettek – és én füleltem, mint ahogy most az én fiam is fülel mindenre amiról a felnőttek beszélnek – hogy a Ponty utcába költözik a család egy „öröklakásba”. Ez az első emlékem, mint I. kerületi lakos – mesélte az Egykernek Molnár Gábor a Víziváros körzetfelelőse.
Majd ötven évvel később a Donáti utcában szólított meg egy korombéli férfi, és kérdezte, hogy nem Molnár Gábornak hívnak-e, mert ő emlékszik rám a Nyárs utcai óvodából, ahová együtt jártunk, mert nagyon klassz versenyautókat tudtam rajzolni – folytatja a múltidézést.
Én ugyan erre nem emlékszem, de arra igen, ahogy az anyukám kézen fogva visz minket – húgomat és engem – a Nyárs utcai óvodába útban a Márvány utcai munkahelye felé… A két emlék között eltelt ötven év. És még most is vízivárosi vagyok és szerintem ezután már az is maradok – zárta gondolatait.
Egyetemistaként köszöntött rá a rendszerváltás.
A közügyek iránti érdeklődésem a rendszerváltás idejére nyúlik vissza. ELTE-s joghallgatóként ott voltam a Hősök terén Nagy Imre és társai újra-temetésén, és saját fülemmel hallottam a Kossuth téren a köztársaság kikiáltását 1989-ben. A 90-es évek elején a frissen alakult 2217 fős Fidesz frakció mellett önkénteskedtem – többedmagammal joghallgatóként törvényjavaslatokat vitattunk meg a frakció tagjaival – idézte fel diákéveit Gábor.
Karrier a nemzetközi jog területén.
Szakmai karrierem a kereskedelmi jog felé vett irányt, amikor 1995-ben Fulbright ösztöndíjasként a new york-i Columbia Egyetemen szereztem jogi mesterfokot és egészen 2009-ig nagy nemzetközi jogi irodáknál ügyvédkedtem New Yorkban, Londonban és Johannesburgban. Azóta is nemzetközi kereskedelmi jogi ügyleteken dolgozom – immár saját londoni székhelyű ügyvédi irodámon keresztül – a Vízivárosból.
Tenni szeretnék Vízivárosért.
Ugyan a nemzetközi kereskedelmi jogi praxisom nem kötődik a Vízivároshoz, a gyermekeim és a napi rutinom itt zajlik Budavár és a Duna partja közötti keskeny sávban. Ezért is fontos számomra, hogy a Vízivárosban rendben, jó irányban menjenek a dolgok – mondta Molnár Gábor. – Számomra fontos, hogy a környék, ahol lakom fejlődjön, kellemes, tiszta és rendezett legyen, a szeretteim egészségügyi ellátása, valamint gyermekeim oktatásának színvonala jó legyen. A tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ezért viszont tenni kell. Számomra nem elég az, hogy az adómat befizessem és négy- illetve ötévente számonkérjem másokon, hogy mire költötték az általam befizetett adóforintokat. Tenni szeretnék azért, hogy az adóforintok a helyi közösség javára és megelégedésére legyenek fordítva – zárta gondolatait a körzetfelelős.
A sport központi helyen van életében.
A sport mindig fontos volt és mindig fontos lesz számomra. Különösen szeretek hétvégente a családommal túrázni és kerékpározni Zebegény környékén a Dunakanyarban és a Börzsönyben. Hetente több alkalommal járok úszni a „Csaszi”-ba, a Duna-Arénába vagy éppen a szobi tanuszodába. Most éppen a brit országos rövid-pályás szenior úszóbajnokságra készülök, amit október végén rendeznek Sheffield-ben – mesélte Molnár Gábor
